Szeméyiségünk meghatározó jelentőséggel bír az élet minden területén.
A személyiség fejlődése és a nyelv a kedzetektől összefügg.
Már egészen kicsi gyermekeknél is tapasztaljuk, hogy kedvenc ezerszer hallott meséjüket újra és újra kérik, hallani akarják szüleik szájából, hiába tudják már maguk is betéve. Hallani akarják újra és újra, hiszen ez a bizonyos „gyógyító szó”, a szeretett személy hangjának, a szónak az ereje, amely biztonságot nyújt, megnyugtat. Nem is kizárólag a kedves történet, hanem elsősorban a nyelv zenéje, a szülő hangja, a mesélés hogyanja miatt.